Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
A spirituális gyakorlás teljesen megváltoztatta az életemet. Különféle élethelyzetek miatt évekig folyamatosan romlott az életszínvonalam és a lelkiállapotom, mielőtt elkezdtem a spirituális utat. Miután belevágtam a spirituális gyakorlatba, ez a folyamat teljesen megfordult, és az életem pozitív irányt vett. Az alábbiakban röviden összefoglalom, milyen nehézségeken mentem keresztül a spirituális út előtt, és hogyan változott meg minden azután.
2. Alkoholhoz és drogokhoz való menekülés
Iskolás éveim alatt teljesen átlagos életet éltem. Jól viselkedtem, jó tanuló voltam, de a középiskola vége felé alkalmanként elkezdtem alkoholt inni, és érdeklődni kezdtem a drogok iránt is. Ennek oka az volt, hogy a környezetemben többen is ezt csinálták, és a rossz irányba terelődött kíváncsiságom miatt én is elkezdtem vonzódni hozzá.
Érdekes módon ugyanebben az időszakban olvastam el életem első spirituális könyvét, Őszentsége Ramakrushna Paramahansa életrajzát. Valahogy ez a könyv felébresztette bennem a vágyat, hogy megismerjem és megtapasztaljam Istent, de fogalmam sem volt, hogyan érhetem ezt el.
Ahogy böngésztem az interneten, olvastam arról is, hogy egyesek szerint drogok segítségével is el lehet jutni Isten megtapasztalásához. Ez az ötlet tovább fokozta az érdeklődésemet, és elkezdtem komolyan gondolkodni azon, hogy pszichedelikus szereket, például LSD-t próbálok ki, hogy megtapasztaljam Istent.
Próbáltam meditálni és különböző spirituális gyakorlatokat végezni, de a rossz szokásaim miatt ez nehézkes volt, ezért úgy gondoltam, hogy a drog lehet a legegyszerűbb módja annak, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat.
3. Drogokkal Istent keresni
2007 elején hozzáfértem egy állandó LSD-forráshoz, és ezzel életem egyik legsötétebb időszaka kezdődött el. A drog nem hozta meg az istenélményt, amit kerestem, ehelyett lassan teljesen leépített érzelmileg, és mint később megértettem, spirituálisan is.
Megpróbáltam meditálni marihuána és LSD használata közben, de ezek az élmények óriási érzelmi túltelítettséget okoztak, amit mindig kimerültség és gyengeség követett. Álmatlanság alakult ki nálam, és amikor mégis sikerült elaludnom, különös, nyugtalanító álmok gyötörtek.
Egyre nehezebbé vált számomra a normális társas érintkezés, holott korábban ezzel sosem volt problémám. Bezárkóztam, elzártam magam másoktól. Arra is emlékszem, hogy egyszer arra gondoltam: „Már azt sem tudom, hogyan kell emberekkel beszélgetni.”
Apró, jelentéktelen dolgok miatt is rendkívül érzelgőssé váltam, ami teljesen ellentétes volt az addigi természetemmel.
Ösztönösen kezdtem megérteni, hogy valami támad engem, de mivel nem volt semmilyen ismeretem a finomenergiák világáról, nem tudtam, mit tehetnék, hogy kikerüljek ebből az állapotból. Időnként szünetet tartottam a droghasználatban, és különböző spirituális gyakorlatokra próbáltam összpontosítani, amikről az interneten vagy spirituális könyvekben olvastam, hogy javítsak az állapotomon.
Ezek a különféle módszerek néha hoztak némi megkönnyebbülést, pár napig jobban éreztem magam, de a tünetek mindig visszatértek. Előfordult, hogy nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, újra inni kezdtem vagy marihuánát használtam, így ismét visszacsúsztam a régi rossz szokásokhoz.
4. Bulizás az élet élvezetéért
Amikor végeztem az egyetemen, nem voltak barátaim, pedig középiskolában kifejezetten népszerű voltam. Akkor értettem meg igazán, hogy a pszichedelikus szerek mit tettek velem, de arra a következtetésre jutottam, hogy az alkohol, a bulizás és az élet élvezete lehet a megoldás arra, hogy bepótoljam mindazt, amit az egyetemi évek alatt elszalasztottam.
Kapcsolatba léptem korábbi ismerősökkel a Facebookon, és elhatároztam, hogy minden egyes bulit kihasználok, amit csak találok. A fejemben az járt, hogy el kell távolodnom attól az emberi roncs állapottól, amivé az egyetemi évek alatt váltam, és azt hittem, ez a legjobb módja.
Elkerülhetetlenül, amikor lehetőségem nyílt rá, elkezdtem keményebb drogokat is használni, például kokaint és különféle tablettákat — ekkor kezdtek a dolgok igazán lejtőre kerülni.
Bár eleinte élveztem az újdonság varázsát, a szórakozás érzése hamar eltűnt, és egyre inkább belső ürességet éreztem. Akkor még nem tudatosult bennem, de az átlagos boldogságszintem, ami már az egyetem alatt is alacsony volt, tovább csökkent.
5. Letartóztatásom története
Időközben elkezdtem egy mesterképzést, de valójában egyáltalán nem a tanulásra koncentráltam, hanem a bulizás kötötte le minden figyelmemet. Sokszor előfordult, hogy italozás után ittasan vezettem haza, és nem is tartottam ezt különösebben veszélyesnek.
Egyszer azonban elkaptak ittas vezetésért, és letartóztattak. Nagyon megijedtem, és össze voltam zavarodva, de amikor kijutottam a börtönből, úgy gondoltam, ez csak egy véletlen balszerencse volt, és biztosan nem fog megismétlődni.
Ebben az időszakban találtam rá először az SSRF weboldalára. Érdekesnek találtam a rajta lévő anyagokat, de valamiért még nem jött el az ideje, hogy komolyan belekezdjek a spirituális gyakorlásba.
Az őrizetbe vétel után próbáltam összeszedni magam, és egy ideig valóban jobb irányba haladtak a dolgok. Emlékszem, hogy ebben az időszakban kicsit boldogabbnak éreztem magam, de nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy örökre le fogok mondani az alkoholról.
Néhány hónappal később hazalátogattam a szülővárosomba, és találkoztam egy régi barátommal. Szinte azonnal visszazökkentünk a régi kerékvágásba: inni és drogozni kezdtünk. Ezúttal azonban még durvább bulizásba vetettem magam, mint korábban bármikor.
Egyik éjszaka ismét ittasan vezettem haza, és másodszor is letartóztattak ittas vezetésért. Ezúttal a börtönben már komolyabb bűnözők közé kerültem. Emlékszem, megfogadtam Istennek, hogy ha kijutok, soha többé nem iszom.
Ám amint kijutottam, ismét visszatértem a régi szokásaimhoz.
A bíróság kötelezett rá, hogy szereltessek be a kocsimba egy alkoholszondát, ami minden indulás előtt megméri a leheletemben lévő alkoholszintet. Ez volt a feltétele annak, hogy vezethessek. Eleinte különböző trükkökkel próbáltam kijátszani a rendszert, például drogot használtam alkohol helyett, vagy ittam, de utána nem vezettem.
Egyszer azonban a barátaimmal ittunk, és úgy gondoltam, hogy néhány óra elteltével már biztonságosan belefújhatok a szondába. Amikor megfújtam, pozitív lett az eredmény. Ráeszméltem, hogy amikor a következő hónapban elviszem a kocsit a kötelező műszerkalibrálásra, a bíróság látni fogja ezt a pozitív alkoholszintet, mivel ilyenkor minden korábbi adatot kiolvasnak az eszközből.
Ekkor döbbentem rá igazán, belülről, hogy le kell állnom az ivással és a droghasználattal. Tudtam, hogy nincs tovább, változtatnom kell.
6. Önmagam megváltoztatása spirituális gyakorlattal
Nagyon megijedtem, és beláttam, hogy itt az idő a változásra. Elhatároztam, hogy leállok az ivással és a droghasználattal. Ekkor eszembe jutott az SSRF weboldala. Úgy gondoltam, érdemes lenne kipróbálni, amit ott javasolnak, hiszen eddig semmi más nem vált be igazán.
Elkezdtem Isten nevét ismételni a születési vallásom szerint, valamint napi több órán keresztül mondtam a Shrī Gurudev Datta védelmi mantrát is. Akkoriban olyan munkám volt, amely során sokat kellett autóznom a városban, így vezetés közben kihasználtam az időt a mantrázásra.
Meglepődtem, hogy a kántálás könnyedén ment, és bár nehéz volt uralkodni az ivás iránti vágyon, mégis lehetségesnek éreztem, ami korábban elképzelhetetlen volt. Időnként éreztem, ahogy valami spirituális gyógyító erő hat rám a mantrázás közben, és egyre jobban vágytam rá, hogy még többet tapasztaljak ebből az állapotból.
Néhány hónappal később kiderült, hogy a bíróság 5 nap börtönbüntetést szabott ki rám a pozitív alkoholszonda eredmény miatt. Igazságtalannak éreztem ezt, hiszen végre valóban próbáltam megváltozni. Azonban a börtöntől való félelmem miatt még kitartóbban kezdtem kántálni, és igyekeztem még komolyabban venni a spirituális gyakorlataimat.
Egy héttel a börtön előtt csatlakoztam az első SSRF telefonos satsanghoz (az Igazság társaságához), és emlékszem, hogy a többi Istenkereső nagyon barátságos és bátorító volt.
Amikor végül börtönbe kerültem, szinte éreztem, mintha valamilyen erő védelmezne engem. Szinte azonnal láttam, hogy az egyik rab súlyosan megverte a társát egy vita miatt, de engem senki sem bántott.
Egy olyan cellába kerültem, ahol nálam idősebb rabok voltak, pedig én csak 23 éves voltam. Ezek az idősebb rabok többnyire nem keresték a bajt, így viszonylagos nyugalomban teltek a napok.
Folytattam a kántálást ez idő alatt, és úgy éreztem, Isten vigyáz rám. A börtönőrök végül két nappal korábban kiengedtek, mint ahogyan eredetileg tervezték.
Miután kijutottam a börtönből, úgy éreztem, Isten adott nekem egy új esélyt az életre. Amikor megnéztem az e-maileket, láttam, hogy egy SSRF Istenkereső írt nekem — szinte pontosan abban az időpontban, amikor szabadultam. Felvettem vele a kapcsolatot, és elkezdtünk levelezni, hogy kérdéseket tehessek fel a spirituális gyakorlattal kapcsolatban.
Folytattam a mantrázást, és rendszeresen részt vettem az észak-amerikai telefonos satsangokon (az Igazság társaságában tartott spirituális összejöveteleken). A satsangokat vezető Istenkeresők nagyon segítőkészek voltak, elmagyarázták, hogy a velem történtek mögött finomenergetikai szintű negatív hatások álltak, és spirituális megoldásokat javasoltak a problémáimra.
Ahogy egyre több satsangon vettem részt, és további spirituális gyakorlatokat is elkezdtem, mint például az Abszolút Igazságért végzett önzetlen szolgálat (satsēvā), a személyiségbeli hibák eltávolítása, az ego csökkentése és a spirituális érzelem felébresztése, azt tapasztaltam, hogy korábbi problémáim lassan teljesen eltűnnek.
Nem éreztem többé vágyat az ivásra vagy a bulizásra. Az álmatlanságom megszűnt, és könnyedén tudtam emberekkel beszélgetni anélkül, hogy alkoholra vagy drogokra lett volna szükségem.
Úgy tűnt, minél többet végeztem spirituális gyakorlatokat, annál stabilabb boldogságot és belső örömöt (Üdvösség) éltem meg.
7. Látogatás az SSRF Spirituális Kutatóközpontban
2011 júliusában kaptam meg az első lehetőséget, hogy Indiába utazzak az SSRF spirituális kutatóközpontjába egy spirituális elvonulásra. Ez az élmény mély és maradandó benyomást tett rám. Szavakkal nehéz leírni azt, amit ott tapasztaltam, de ennek hatására váltam igazán elszánttá a személyiségbeli hibák eltávolítása és az ego csökkentése terén, amelyek a spirituális gyakorlás nélkülözhetetlen részei. Elkezdtem komolyan erőfeszítéseket tenni a Spiritualitás terjesztésére is, ahogyan azt a tanításokban javasolják, és ezt követően olyan mély boldogságot és belső örömöt (Üdvösség) éreztem, amit szavakkal nem lehet kifejezni.
2012 januárjában ismét lehetőségem nyílt visszatérni az SSRF spirituális kutatóközpontjába, és ezúttal hosszabb időt tölthettem ott. Ez idő alatt teljes mértékben elmélyültem a spirituális gyakorlásban, a Guru kegyelmének ösvénye (Gurukrupāyoga) nyolc aspektusa szerint. Éreztem, ahogy lassan, belülről kezd átalakulni a lelkem.
Egy alkalommal egy másik Istenkereső megkérdezte tőlem, hogy mi vitt el engem az SSRF-hez, és elkezdtem neki mesélni mindarról, amin keresztülmentem. Miközben beszéltem, azt éreztem, mintha valami pozitív erő szólna rajtam keresztül, és belül teljesen megkönnyebbültem. Amikor befejeztem, a Istenkereső azt mondta: „Biztosan nagyon hálás vagy Istennek mindazért, amit érted tett.” — ekkor könnyekben törtem ki, és belülről úgy éreztem, mintha aranyszínű fény töltene el. Ez volt az első alkalom, hogy megnyilvánuló spirituális érzelmet tapasztaltam meg.
Néhány hónappal később, az SSRF kutatóközpontjában elkezdtem egész nap olyan imákat mondani, amelyekben teljes odaadással átadtam magam Istennek. Az első ilyen ima során finomenergetikai szinten a testemet, az elmém és az értelmem is Isten szent lábához helyeztem, és valóban éreztem, hogy mindezt felajánlom neki. Ekkor aranyszínű fény záporozott rám, és teljesen betöltötte a lényemet. Emlékszem, hogy ez az érzés még sokáig velem maradt, és egy héten át hasonló intenzitással zajlottak ezek a teljes odaadásból fakadó imák.
Gyakran így szóltam Istenhez: „Semmit sem tudok, semmire sem vagyok képes, és semmim sincs, kérlek, taníts meg engem, hogyan kell helyesen végezni a spirituális gyakorlatot.” Ezekben a pillanatokban teljesen elvesztettem a testem iránti tudatosságot, és az imák szinte önmaguktól zajlottak, utána pedig azt vettem észre, hogy a spirituális érzelem könnyei folynak végig az arcomon.
Ezek az imák mély nyomot hagytak bennem, és hatalmas vágyat ébresztettek, hogy még intenzívebben végezzem a spirituális gyakorlatokat. Ebben az időszakban még a külsőm is megváltozott, sokkal nyugodtabbnak és tisztábbnak tűntem, és éreztem, hogy a spirituális gyógyítás iránti szükségletem is csökken.
Amikor visszatértem az Egyesült Államokba, úgy éreztem, teljesen megváltoztam. Sokkal nagyobb fókusz és vágy élt bennem a spirituális fejlődés iránt. Ráadásul olyan mély kapcsolatot éreztem Istennel, amilyet korábban soha, és biztos voltam benne, hogy Isten valóban meghallgatja az imáimat.
2013 decemberében ismét lehetőségem nyílt visszatérni az SSRF spirituális kutatóközpontjába, ezúttal három hónapra. Ez a látogatás teljesen más volt, mint az előző. Míg az előző alkalom inkább a spirituális érzelem elmélyítéséről szólt, ez a látogatás sokkal inkább az ego csökkentésére irányult.
Olyan élethelyzetekbe kerültem, amelyeket nehezen tudtam elfogadni, és amelyek próbára tették a belső egyensúlyomat. Ezekben a nehéz időkben folyamatosan igyekeztem imádkozni és kapcsolatban maradni Istennel, hogy megőrizhessem a belső stabilitásomat.
Valójában csak Isten adott erőt ahhoz, hogy elfogadjam ezeket a helyzeteket, és hogy általam továbbra is meg tudjon valósulni a spirituális gyakorlás.
8. Az átalakulás időszaka
Ennek az utazásnak az egyik legpozitívabb eseménye az volt, hogy összeházasodtam egy másik Istenkeresővel. Ő egy fejlett spirituális szinten lévő Istenkereső, ugyanakkor spirituális negatív energia általi zaklatottság is van az életében. Emiatt sokszor kellett alkalmazkodnom nehéz helyzetekhez, különösen akkor, amikor nála felerősödött ez a negatív hatás. Ezek a helyzetek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az egómat csökkentsem.
Rengeteget tanultam önmagamról, és arról is, min kell változtatnom, de ez a tanulási folyamat még mindig tart.
Miután visszatértem az Egyesült Államokba, tovább folytatódott bennem az ego eltávolításának folyamata, és már most is érzem ennek a pozitív hatását. Például a düh, ami gyerekkorom óta mindig problémát jelentett, fokozatosan kezd csökkenni bennem.
Sokkal jobban tudok alkalmazkodni másokhoz, és általánosságban véve pozitívabb maradok még akkor is, ha a dolgok nem az elképzeléseim szerint alakulnak.
Ha visszatekintek arra, hogy ki voltam, amikor elkezdtem a spirituális gyakorlást, őszintén mondhatom, hogy hatalmas utat tettem meg. Egy szinte teljesen boldogtalan, tāmasik tevékenységekben elveszett emberből mára olyan valakivé váltam, aki elmélyülten végzi a spirituális gyakorlatokat, és alapvetően pozitívan éli meg a mindennapokat.
Ilyen átalakulás csak Isten kegyelméből lehetséges.
Ha valaki, aki annyi rossz döntést hozott, mint én, mégis megtapasztalhatta Isten kegyelmét, akkor hiszem, hogy bárki megkaphatja ugyanezt.
Azért imádkozom, hogy azok is, akik ezt a cikket olvassák — még ha jelenleg úgy érzik, hogy lehetetlen kikerülniük a nehézségeikből —, kezdjék el a spirituális gyakorlást, hogy megtapasztalják Istent.
A spirituális gyakorlattal képesek lesznek túllépni a sorsukon, leépíteni a személyiségbeli hibáikat és az egót, és megélhetik azt a belső Boldogságot (Üdvösség), amit én is nap mint nap tapasztalok.
Szívből jövő hálámat fejezem ki Istennek, amiért átalakította az életemet.
– Auritra Mallick, USA
Chatelj velünk