Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
Egy festő számára idegőrlő és önbizalomhiánnyal teli élmény lehet egy üres vászonra meredni, mielőtt nekilátna egy portré elkészítésének. Meglehetősen ijesztő feladat lehet összeegyeztetni az üres vászon lehetőségeit az első ecsetvonás követelményeivel és elvárásaival, hogy emberi arcot örökítsünk meg azon. Ez azért van, mert a festők nem csak egyszerűen lefestik egy személy fizikai képmását, hanem az a nehéz feladat is rájuk hárul, hogy az emberi személyiség többdimenziós természetét egy kétdimenziós műalkotásban ragadják meg.
A cél az olyan finom árnyalatok megragadása, mint a melegség a modell szemében, az őszinteség a mosolyában, a parányit megemelkedő szemöldök, valamint az a különleges, kissé kérdő tekintet, amely életre kelti a modell személyiségét.
Néhány esetben a portrék egy nap alatt elkészülnek, azonban a minőségi darabok, amiket szeretettel készítettek, akár több száz órát is igényelhetnek. Amikor teljesen elkészült a portré, a művet annak alapján értékelik vagy kritizálják, hogy a festő képes volt-e megragadni a modell személyiségének lényegét. Ahogy a 18. században élt művészeti szakember Roger de Piles kijelentette, egy arckép megörökíti „Nem csak az alany fizikai jellemvonásait, hanem a lélek érzelmi töltetét is.” A portréknak ez a plusz dimenziója tette őket a művészek és a művészetkedvelők tartós érdeklődésének tárgyává.
De vajon helyes-e Roger de Piles értékelése arról, mit tartalmaz egy különleges portré? A legtöbb művészeti iskola és szak többé vagy kevésbé de egyetértenének vele. Jelenleg gyakorlatilag minden portréval kapcsolatos tanulmány a kép fizikai és pszichológiai aspektusaira koncentrál. Az arckép spirituális rezgéseit sosem veszik figyelembe az értékelésnél.
Az portrék új hulláma
A korai 20. századig az arcképek nagyrésze kézzel rajzolt volt. Most, a digitális fényképezők és okostelefon segítségével, a portrékészítés gyorsan elterjedt. Soha nem készítettek még ennyi portrét, és ezek legtöbbje digitális. A szelfi népszerűsége egyértelműen bizonyítja ezt.
A portrék számának robbanásszerű növekedésével, még fontosabb figyelembe vennünk ezek spirituális hatását.
Történelmileg a portrék nem mindig fizikai és pszichológiai szempontok alapján voltak értékelve. Az ősi Indiában, a spirituális tényező volt a fő szempont a portrék és más művészeti ágak minősítésénél. Egy portré rajzolásának célja az volt, hogy növelje a spirituális pozitivitást a társadalomban.
Kutatási tanulmány a portréfestészetről
Az SSRF és a Maharshi Adhyatma Vishwavidyalay (Maharshi University of Spirituality vagy MAV) látta ezeket a hiányosságokat a művészet területén és megpróbálta tanulmányozni, hogy felfedezze a művészet spirituális vonatkozásait. Az SSRF és MAV több mint 20 év kutatási tapasztalattal rendelkezik a művészetek spirituális rezgéseinek tanulmányozásában. Ezeket a rezgéseket fejlet hatodik érzékkel rendelkező keresők által alaposan tanulmányozták. Az alábbiakban bemutatunk egy ilyen tanulmányt, amely két portré által kibocsátott spirituális rezgéseket vizsgálja.
2. Melyik portré spirituálisan kedvezőbb, hogy a falra kerüljön?
2.1 Háttér és bevezetés
Kettő portré lett kiválasztva ehhez a kísérlethez. Az elsőt nem kell bemutatnunk, mert ez a világhírű Mona Lisa. A másik egy Szentről, Őszentsége Anjali Gadgil-ról készült arckép volt. Ezt a második portrét egy istenkereső-művész festette, V.T. Kale úr. A kísérlet célkitűzése az volt, hogy tanulmányozzák a két portré által kibocsátott spirituális rezgéseket.
2.2 Módszertan
Polikontrasztos interferenciafotózást (PIP) használtak a kísérletnél. Az alábbiakban láthatók a fenti portrékhoz tartozó PIP-képek. Össze voltak hasonlítva a kísérlet helyszínének (ahol a PIP-et használták) alapértékével. Az alapértékeket egy üres szobában mérték, ahol egy asztalon egymás után elhelyezték a különböző képeket.
2.3 Főbb megfigyelések
Megfigyelhető, hogy az egyes PIP-felvételeken (Polycontrast Interference Photography – finomrezgések fényképezésére szolgáló eljárás) a színek különböznek, ami a pozitív és negatív finomrezgések eltérő arányát jelzi.
Az egyes PIP-felvételeken a pozitív és negatív színek összterületét megmérték és összehasonlították.
Az alábbi „oszlopdiagram” szemlélteti, hogy az egyes PIP-képeken milyen arányban voltak jelen a pozitív és negatív rezgések.
- Az Őszentsége Anjali Gadgil-ról készült portré PIP mérése 50%-al több pozitivitást mutatott, mint a Mona Lisa.
- A Mona Lisa képen megfigyelhető, hogy negatív rezgéseket bocsát ki magából. Ami igazolva lett, mind a PIP méréssel, mind pedig fejlett hatodik érzék segítségével. Valójában a Mona Lisa növelte a környezet negativitását az alap értékhez (azaz az üres szobához) képest.
- Őszentsége (Mrs) Anjali Gadgil portréjának PIP-felvételén látható színek (például az ezüst) a magasabb szintű pozitivitás jelenlétét jelzik.
2.4 A megfigyelések elemzése
A fenti eredmények azt mutatják, hogy a Mona Lisa tulajdonképpen csökkentette a pozitivitást a PIP szobában, miközben növelte a negativitást. Ami azt jelenti, hogy egy üres szoba jobb mintha egy Mona Lisa kép lógna a falon. A Szentekhez ezzel szemben rengeteg pozitív energia kapcsolódik. Egy Szentről készült élethű portré pozitivitást áraszt magából, ami az egész környezet javára válik. Fontos megjegyezni, hogy semmiféle spirituális haszon nem származik abból, ha valaki olyan személy portréját festi meg, aki spirituális vezetőnek mondja magát, de valójában nem az (vagyis egy hamis Szent).
Az SSRF és a MAV részletesen tanulmányozták a portrékészítés mögött rejlő spirituális tudományt is. Ez a spirituális tudomány érdekes lehet a művésztársadalom számára.
2.5 Portrékhoz kapcsolódó spirituális tudomány
Portrék, amik negatív energiát bocsátanak ki : Az emberek különféle okokból szereznek be portrékat, beleértve az esztétikai vonzerőt, a presztízst, vagy a gyűjtői értéket stb. Egy falon lógó portré kibocsáthat magából pozitív vagy negatív rezgéseket. Bár egy átlagember ezt nem érzékeli, a hatása ott van. Például, ha valaki egy tífusz baktériummal fertőzött vízből iszik, talán nem észleli azonnal annak káros hatását, de amint elkapja a tífuszt, rögtön rájön annak negatív hatására. Hasonlóképpen, annak érdekében, hogy elkerüljük a spirituálisan negatív rezgéseket kibocsátó festmények kedvezőtlen hatásait, érdemesebb sāttvik (spirituálisan tiszta) témákat festeni — például Szentek portréit.
A portré spirituális tisztaságában kulcs szerepet játszik a művész és az alany spirituális állapota is. Például, az istenkereső-művész aki Őszentsége Anjali Gadgil portréját festette, spirituális érzelemmel (bhāv) tette ezt, így ez pozitívan befolyásolta a festmény spirituális tisztaságát. Másrészt, ha a művész nem végez spirituális gyakorlatot és negatív energiák befolyásolják őt, akkor az általa rajzolt portré nagyobb valószínűséggel fog negatív rezgéseket kibocsátani magából.
Negatív energiák befolyása : Az egyik közeg, amelyen keresztül a negatív energiák befolyásolják a társadalmat, az a művészet. Azért mert a művészet széles körű vonzerővel bír és képes a társadalom nagy rétegeire hatni. Negatív energiák hatással vannak a művészekre és arra ösztönzik őket, hogy olyan műveket alkossanak, amelyek spirituálisan negatív rezgéseket bocsátanak ki magukból. Ily módon fekete energiával (spirituális energia, amelyet ártó célra használnak) töltik fel műalkotásokat. Ennek a végeredménye, hogy a műalkotás élete végéig közvetíteni fogja a fekete energiát bárhova is kerül.
Pontosság : Ezenkívül a portrékat úgy kell megrajzolni, hogy az a lehető legpontosabban ábrázolja a témát. A személy alakjának megörökítése a legnagyobb kihívás egy portré készítésénél. Azonban a spirituális tudomány szerint, ha egy portrén sikerül megörökíteni egy személy képmását, akkor az ennek a személynek a rezgését bocsátja ki. Portrék készítésekor gyakran alkalmazzák a művészi szabadságot, és a témát úgy ábrázolják, hogy az nem felel meg pontosan a témának. Ez megváltoztathatja a portréból kibocsátott rezgéseket, és ha az ábrázolt személy spirituálisan pozitív, mint pl. egy Szent, csökken a képből kiáramló pozitivitás.
Háttér : A portré háttere befolyásolja a kép teljes sattviktáját (spirituális tisztaságát). Fontos, hogy a hattérnek nem szabad zavarnia vagy elvonnia a figyelmet a megörökített személyről, és fokoznia kell a portré spirituális tisztaságát. Spirituálisan tiszta színek használhatóak háttérként. Jelenleg a Kaliyug korszakban (viszályok korszaka), a negatív energiák befolyása nagy. Ha sötét színeket használunk, ezen keresztül a negatív energiák befolyásolják a portrét és csökkenthetik a kép teljes spirituális tisztaságát.
A fekete-fehér színvilágot gyakran alkalmazzák a portréfotózásban és más portrétípusokban, például a szénrajzokban, hogy művészi hatást érjenek el. Azonban a sötétebb színek túlsúlya és az éles kontrasztok fokozzák az általuk kibocsátott negatív rezgéseket.
3. Következtetés
A portrékészítés (egy másik ember rajzolásának művészete) nagyon érdekes, mivel ez a művészeti ág nem csak a fizikai jellemvonásokat örökíti meg, hanem sokkal fontosabb az alany személyiségének ábrázolása. Egy művész képessége abban rejlik, hogy képes rétegezni az alany jellemét az arckifejezések, a szemek megjelenése, a bőr textúrája, a ráncok, az arc vonalai stb. megjelenítésével. Bár a legtöbb portrét ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével készítik, a kép által kibocsátott szubtilis rezgéseket ritkán veszik figyelembe. Rengeteg portré van a világon, ami esztétikailag kellemes hatású és elképesztő ára van, azonban spirituális nézőpontból káros, mivel spirituálisan negatív rezgést bocsát ki.
A mai művészek számára ez a képzőművészet egy teljesen új szemléletmódja lehet, de valójában arról van szó, hogy vissza kell térni az alapokhoz és betartani a művészet alapelveit, ahogyan azt az ókori bölcsek is tanították. A művészet élet meghatározó személyiségei, a műkritikusok és a művészeti közösség tagjainak tudatában kell lenniük ennek a szempontnak a műalkotás létrehozása, válogatása vagy értékelésekor. Mivel a negatív szubtilis rezgéseket kibocsátó művészeti alkotások kiállításának csak hátrányai vannak, bármennyire is drága a műalkotás. A portré által kibocsátott spirituális rezgések érzékelésének képessége csak rendszeres spirituális gyakorlattal fejleszthető ki. Ha egy művész elkezdi rendszeres spirituális gyakorlatát, kifejleszti a képességet, hogy érzékelje a spirituális rezgéseket ezáltal képes lesz észlelni, hogy a portrék vagy más műalkotások spirituálisan pozitívak-e.
Chatelj velünk