Karmayoga

1. A Karmayoga azaz a cselekvés útjának bemutatása

A Karmayoga vagy cselekvés útja szavak leginkább szociális munkások, jótékonysági dolgozók vagy önkéntesek képét idézheti fel. Ők azonban munkájukat a legtöbb esetben érzelmi indittatásból a hírnév vagy a nyilvánosság érdekében végzik, igy nem nevezhetjük a szó valódi értelmében vett cselekvés útjának vagy Karmayogának.

Egyesek úgy vélik, hogy a mindennapi feladataik ellátása vagy a munkájuk becsületes és lelkiismeretes elvégzése már önmagában a cselekvés útját jelenti.

De ez megint nem igaz, ezek elvégzése nem vezet spirituális fejlődéshez.

Szóval mi is pontosan a cselekvés útja vagyis a Karmayoga?

2. Néhány alapvető fogalom

Mielőtt részletesen foglalkoznánk a Cselekvés útjával, vagyis a Karmayogával, ismerjünk meg néhány alapvető fogalmat.

2.1 A karma törvénye

A spirituális tudomány szerint minden cselekedet, amit végrehajtunk, gyümölcsöt hoz számunkra. A gyümölcs érdem vagy vétek formájában jelenik meg, attól függően, hogy jó vagy rossz cselekedetről van-e szó, valamint attól, hogy a cselekedetben résztvevő személlyel vagy személyekkel milyen adok-kapok elszámolásunk van.

• Az érdemek boldogságot eredményeznek, míg a vétkek boldogtalansághoz vezetnek. Az elvetett jó és rossz magok intenzitásának mértékében.
• Senki nem menekülhet a tettei gyümölcsei elől.
• Ha a cselekedeteink gyümölcseit nem élveztük ki vagy szenvedtük el ebben az életünkben (ez történik a legtöbb esetben), akkor szükségünk van egy újabb születésre, hogy átéljük azt. Ebben az esetben várnunk kell, amíg a körülmények újra megfelelőek lesznek a Föld régiójában (Bhūlok), hogy teljesítsük azt. Vagyis addig, amíg azok az emberek, akikkel még le kell zárnunk az adok-kapok számláinkat, szintén a Földön tartózkodnak, és a földi körülmények is megfelelőek ahhoz az életformához, amelyet le kell élnünk. Például ha rengeteg nehézségen kell keresztülmennünk vétkeink következményeként, akkor meg kell várnunk, amíg a Földön is nehéz idők jönnek, és csak akkor születhetünk meg.

• Érthető, hogy valaki nem szeretné átélni vétkeinek gyümölcsét. Azonban miért ne akarná valaki érdemei gyümölcsét? Az egyik oka annak, hogy ne vágyjunk érdemekre, az az, hogy miközben élvezzük érdemeink gyümölcseit – akár ebben, akár egy következő életben –, újabb tetteket hajtunk végre, amelyek újabb érdemeket vagy bűnöket eredményeznek. Ez a születés és halál végtelen körforgás csapdájába ejt minket, az emberekkel való befejezetlen adok-kapok számlák eredményeképpen. A jelenlegi időkben a Földön az Igazságosság (Dharma) hanyatlóban van, a vétkek szintje, amivel születünk elég magas, továbbá valószínűleg elég sok vétket halmozunk fel életünk során is. Emiatt egy spirituálisan átlagos személy több boldogtalanságot tapasztal, mint boldogságot. Így bekerülünk a folyamatos boldogtalanság örvényébe, amelyet viszonylag rövidebb ideig tartó és kevésbé intenzív boldogságperiódusok szakítanak meg.

2.2 Kriya vagy Kruti

A Kriyā olyan cselekedeteinket jelenti, amelyek sem vétkekkel sem érdemekkel nem járnak. Általánosságban elmondható, hogy ezek a nem szándékos és önkéntelen cselekedeteink, mint például a pislogás, tüsszentés stb.

2.3 Karma

A „karma” szó szó szerint olyan cselekedetet vagy tettet jelent, amelyet szándékkal hajtanak végre.Azonban itt megjegyeznénk, hogy a ’cselekvés’ és ’tett’ szavak nem korlátozódnak csupán a fizikai cselekedetekre, mint sétálás, beszélgetés, mosolygás stb., hanem magában foglalja az 5 cselekvő szervet, 5 érzékszervet, elmét és az intellektust. Spirituális nézőpontból azonban a karma azokra a cselekvésekre utal, ami vétkeket és érdemeket eredményez. Azonban még a szándék nélkül végrehajtott cselekedetek is – például ha véletlenül nekiütközünk valakinek az utcán sétálva – okozhatnak számunkra hátrányos karmát (negatív következményt), ha az ütközés valamilyen kisebb kárt okoz a másik személynek. De a vétkek 80%-a szándéktól függ.

(Megjegyeznénk, hogy az itt használt ’karma’ szó nem szinonimája a karma mint sors kifejezésnek. )

2.4 Akarma-karma (Nem-cselekvés cselekvés)

• Ez a spirituális fejlődés csúcsa vagyis a Cselekvés útján elérhető legmagasabb szint.
• Ez csak a spirituálisan fejlett emberek számára lehetséges, akik 80%-os spirituális szint felett vannak. A akarma-karma folyamat 80%-os spirituális szinten kezdődik, és csak 100%-os spirituális szinten válik abszolúttá.
• Itt még az önkéntes cselekedetek is, mint a másoknak való segítés ’kriya’ formában történik.
• Az „akarma-karma” típusú cselekedetek példái azok a cselekedetek, amelyeket ezek a szellemileg fejlett emberek tesznek, amikor teljes egységben vannak Istennel. Ebben az állapotban, mivel elveszítették a testtudatot (ami azt jelenti, hogy túlléptek mindenféle test – fizikai, mentális, kauzális és szuprakauzális test – tudatán), a cselekedeteik gyümölcsei már nem hozzájuk tartoznak. Továbbá mivel ezek a magasan fejlett személyek olyan szinten egyesültek Istennel, hogy minden cselekedetük csak Isten akaratának megfelelően történik, így minden cselekedetük valójában nem-cselekvés.
• Ezen szint vagy állapot elérésének fontossága abban rejlik, hogy utána az ember megszabadul a cselekedetek gyümölcseinek csapdájától.
• Mivel a spirituálisan ilyen fejlett szinten lévő emberek megszűnnek azonosulni az öt érzékszervükkel, az elméjükkel és az intellektusukkal, nemcsak hogy nem hoznak létre újabb érdemeket vagy vétkeket, hanem megszabadulnak a teljes sorsuktól és a felhalmozott adok-kapok számlájuktól (sanchit) Ezáltal felszabadult a születés és halál körforgásából.

3. A cselekvés útjának meghatározása

A spirituális gyakorlat azon útja, amely útmutatást ad a következőkről:

• Miért cselekszünk, miért hajtunk végre tetteket?

• Miért ejtenek csapdába vagy kötnek meg minket a cselekedeteink?
• Hogyan cselekedjünk anélkül, hogy ezek gyümölcsének csapdájába esnénk?
• Mely cselekedetek szabadítanak fel minket a nagy illúzió (Māyā) fogságából, azaz a születés és halál körforgásából?
• Mi a jelentősége annak, hogy a megvilágosodás állapotának elérése után is folytassuk a cselekedetek végzését, amíg még testben élünk (Jīvanmukta állapotban)?

4. A cselekvés útjának néhány további meghatározása

Cselekedetek végzése olyan módon, amely spirituális növekedést, felszabadulást, vagy Isten megvalósítást eredményez.

• Minden cselekedetünket – még az úgynevezett anyagi vagy világi tetteket is – úgy végezni, hogy ne keletkezzenek új benyomások az elménkben, ezáltal felszabadulva e benyomások kötelékének csapdájából.
• Minden cselekedetünket az igazságosság szellemében végezzük, annak gyümölcséhez való bármilyen kötődés és elvárás nélkül.
• Minden cselekedetet vagy tettet annak világos megélésével végezni, hogy nem én teszem azt, hanem Isten vagy a világegyetemet irányító erő cselekszik általam – azaz cselekvés „a tett magaménak tekintése” nélkül. Egyszerűen fogalmazva: a “tett kisajátítása” azt jelenti, hogy azt hisszük, mi magunk tesszük a dolgokat, nem pedig Isten.

(Gondolhatnánk, hogy ha lemondunk arról, hogy magunkat tekintsük a cselekvő félnek, az felelőtlenséghez vagy a törekvés hiányához vezetne. Fontos azonban megérteni, hogy a cselekvés útja azt tanítja: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt úgy, mintha minden rajtunk múlna, de a tetteink gyümölcseire úgy tekintsünk, mintha semmi sem lenne a mi irányításunk alatt.)

5. Előnyök a más spirituális utakat követő keresők számára

Még azok a keresők is, akik más spirituális utakat követnek, mint például a meditáció vagy az odaadás útját, hasznot húzhatnak spirituális gyakorlatukból, ha azt kiegészítik a cselekvés útjával.