2.6 Felszabadulás az élet és halál körforgásából

A Spirituális tudomány definíciója szerint a felszabadulás azt jelenti, hogy nem vagyunk kötelesek többé megszületni, mert a sorsunk lényegesen lecsökkent. 

Az ember két okból születik újra és újra. Alapvetően, 65%-ban azért, hogy a sors által rászabott boldogságot és bánatot megtapasztalja, másrészt pedig, hogy spirituálisan fejlődjön és így elérje az Üdvösséget. 

Ha átlagosan úgy vesszük, hogy a felhalmozott számla (ami egy ember összes erényét és bűnét jelenti az adok-és-kapok törvénynek megfelelően) 100 egységből áll, akkor ebből egy születés alkalmával 6 egység tapasztalható sorsként. Nyilvánvalóan az ember így 16-17 születés múltán véglegesen fel kéne szabaduljon . De ez nem történik, ugyanis míg egy átlagos ember azt a 6 egység sorsot beteljesíti, nem végez semmilyen spirituális gyakorlatot, így közben tudatlanul, szabad akaratból 10 egységgel növeli a felhalmozott számlát. Ezért halála idején a felhalmozott számla 104 egységre nő, s ezzel egyre inkább belegabalyodik az élet és halál körforgásába. 

Alapvetően mindenki úgy akar élni, hogy a következő néhány élete boldog legyen. De az élet értelme nem az, hogy boldog eljövendő életeink legyenek, hanem inkább az, hogy kijussunk az élet és halál körforgásából. De az ok, amiért mégis újraszületünk, hogy még nem tanultuk meg a leckét, amit meg kell tanulnunk. Hasonlóképpen, ahogyan évet kell ismételnünk, ha megbukunk a vizsgánkon, úgy újra és újra kell születnünk. A felszabadulás ebből a véget nem érő taposómalomból megtörténhet még ebben az életben, ha igyekszünk spirituálisan fejlődni és megvalósítani Istent. Ez a legfelsőbb spirituális cél, amivel egy ember rendelkezhet.

A spirituális gyakorlat által az ember elérheti a 80%-os spirituális szintet, így további fejlődés céljából akkor többé már nem kell újraszületnie..