Esettanulmány: Súlyos ekcéma és ételallergia kikezelése spirituális gyakorlatok segítségével

1. Bevezető és a szerkesztő megjegyzése

Gyakran kapunk olvasóinktól olyan visszajelzéseket, hogy az SSRF weboldalán közzétett tartalmak segítettek nekik az életükben jelentkező problémáikon felülkerekedni. Időnként az olvasó megosztja velünk életének pozitív és dinamikus fordulatait, melyek igazán kivételesek. Így aztán a hála érzése áraszja el szívünket, hiszen mi csak részei vagyunk egy olyan folyamatnak, amely az embereknek szerte az egész világon igen mély spirituális szinten segít. Itt most Önökkel egy ilyen esetet szeretnénk megosztani: a kanadai Vancouverből származó Sameer Sangha úrról, akinél a spirituális gyakorlatok elkezdése folytán megdöbbentő változásokra került sor testi, lelki és spirituális szinten. Következzenek tehát Sameer tapasztalatai a gyakorlatok hatékonyságának tanubizonyságáról az ő saját szavaival.

2. Bőrproblémák és allergiák, melyektől Sameer szenvedett

Mikor visszanézek az életemre, azt látom, hogy az tele volt súlyos bőrsérülésekkel, ételallergiákkal, orvosokkal, kórházban töltött napokkal, melyek miatt sokszor depressziós voltam. Feltettem a kérdést: miért történik velem mindez?
A születésem utáni első két napban bőrkiütést és ételallergiát kaptam. Amikor 5 hónapos lettem, mindkettő annyira súlyos lett, hogy kórházba kerültem. Édesanyámnak az éjszaka folyamán két-három alkalommal is át kellett öltöztetnie és cserélnie az ágyneműmet, mert teljesen nedves lett a bőröm levedzésétől. Két éves koromban a súlyos állapotom miatt két hétre ismét kórházba kerültem. Harmadik életévemig még jónéhányszor jártam kórházban. A probléma megoldására azt tanácsolták, hogy kizárólag húst egyek és megtiltották a tehén- és a szójatej fogyasztását. Ez idő alatt szüleim egy költözéssel is próbálkoztak: egy másik ház pincéjében éltünk, mivel az orvos azt gondolta, hogy a mi házunkban lévő száraz fűtés okozza az ekcémámat, illetve, hogy a másik házban lévő nedvesebb levegő jobbat tenne az én bőrőmnek. Ez az elmélet sem vált be – bőröm állapota semmit sem változott.

Így néztem ki három éves koromban az arcomat borító kiütésekkel.

Öt éves koromban kaptam egy hagyományos kínai gyógyszert, ami növényi keverékből állt, és teával kellet innom. Ez kitűnően hatott és öt éves koromtól nyolc éves koromig rendkívüli javulás következett be. A bőrbetegségből és az allergiából azonban sohasem gyógyítottak ki. Csupán csak visszaszorították, amíg az orvosságokat szedtem. Belenyugodtam abba, hogy sohasem gyógyulhatok meg teljesen. Allergiás voltam majdnem mindenre, beleértve a kenyeret is. A szüleim kénytelenek voltak rizskenyeret venni, hogy ehessek. A rizsen kívül csak húst ehettem, meg néhány fajta gyümölcsöt és zöldségfélét – ennyi volt az egész. Röviden, ez egy nagyon szigorú diéta volt. Nem élvezhettem azt a fényűzést, amit a többi gyerek, hogy palacsintát, kalácsokat, csokoládét vagy pizzákat egyek, mert minderre allergiás lettem.

Nyolc éves koromtól tizenöt éves koromig különböző gyógyszereket próbáltam ki a bőrbetegségemre és az ételallergiámra. Köztük sok hidrokortizonos krém volt, de egyik sem hatott. Szinte a végtelenig ment a krémek listája. Minden alkalommal, mikor az állapotom súlyosbodott egy Prednizon nevű orvosságot kaptam. Ez lehetővé tette, hogy a betegségemet egy időre kordában tartsák, de az hamarosan újból kiújult, így ismét szednem kellett a Prednizont. Ördögi körként működött. A szemem környéke és a szemhéjam lilás színűvé vált az állandó vakargatástól meg az erős krémektől, amelyeket használtam.

Abban az időben állandóan azon gondolkodtam, miért van az, hogy a bőröm állapota egyszer csak minden érthető ok nélkül megromlik. Egyik nap még jól ééreztem magam és kint játszottam, másnap pedig már az ágyhoz voltam kötve. Vagy: este még jó közérzettel feküdtem le, de a rákövetkező reggelen már bedagadt szemmel, a nyakamon és az arcomon piros duzzanatokkal ébredtem, a bőröm pedig fehér lett a hámló bőrpikkelyektől. A szüleim is csodálkoztak, hogyan történhetett ez meg ilyen váratlanul, egy éjszaka alatt. De nem volt rá válaszunk. Megmagyarázhatatlan tűnt számomra, hogy miként mehettem át ilyen gyorsan a „normálisból” a „rossz” állapotba. Úgy nézett ki, mintha nyugovóra térésem helyett bokszolni mentem volna, és groteszk módon ebből ébredtem fel – átváltozva. Nem állt rendelkezésemre épkézláb magyarázat, hogy hogyan és miért megy végbe a változás ilyen rövid idő alatt.

Az ekcéma leginkább az arcot, a könyék- és térdhajlatot, valamint a fül mögötti részt borította el. Az orvosok azt mondták, hogy ezek a problémák egész életemben kísérni fognak. Azt is gondolták, hogy a későbbiek során nem lesznek ennyire kifejezettek, akár el is múlhatnak, de soha sem teljesen. Éreztem, hogy nagyon határozatlanok, mert olyat is mondtak, hogy lehet, hogy teljesen rendbe jövök, ugyanakkor nem tudták megmondani, hogy mikor.

Az ekcéma annak ellenére, hogy nagyon látható volt, mégis javult a tizenhatodik és huszonharmadik életévem között. A bőröm nem vedlett annyira és a szemem sem dagadt be annyira, mint előtte. Az ételallergiám is enyhült, ugyanakkor furcsállottam, hogy ez az állapot nem volt állandó. Néha tudtam búzakészítményeket enni, azután a következő évben nem, azután megint igen, de bizonyos idő elteltével ismét nem. Kilátástalannak tűnt a helyzet.

Azután 2007-ben, mikor 24 éves lettem, a bőröm állapota hirtelen rohamosan romlott. Mivel az allopatikus gyógyszerek nálam nem hatottak, alternatív gyógymódok után néztem. Ebben az esetben Természetgyógyászhoz fordultam. Magas proteintartalmú diétára fogott és azt mondta, hogy egy kicsit híznom kéne és meg kell erősödnöm ahhoz, hogy az ekcéma eltüntetésén munkálkodjon. Ennek semmi jó következménye nem lett, mert az állapotom olyan gyorsan föllángolt, hogy ismét teljesen beborított. Mondanom sem kell, hogy rögtön abbahagytam ezt a kezelést.

Ezután egy ismert, holisztikus gyógyító orvoshoz mentem, akinek diplomája volt bioenergetikai gyógyászatból és elektro-dermális-szűrést (EAV) alkalmazott, mely a bizonyított Neurális-spinális bio-technológián (NSBE) és Kontakt reflexszanalízisen (CRA) alapult. Kontakt reflexanalízis segítségével  Streptococcusszos infekciót állapított meg, mely az ő szavai szerint az ekcéma okozója volt. A szervezetem próbálkozott megszabadulni a streptococcustól, de a megszokott utak a mérgek eltávolítására nem működtek. Ő azt mondta, hogy a szervezetem a streptococcust a bőrömön keresztül próbálta eltávolítani és ez váltotta ki az ekcémát. Csodát tett velem: segített, hogy a vérem megtisztuljon a streptococcusoktól és az állapotom pedig jelentősen javult. Rendkívül hálás voltam ennek az orvosnak, hogy segített.

Ez a gyógyulás azonban ideiglenes volt. Rövid idő múlva, már a rákövetkező évben, 2008 őszén az állapotom ismét megromlott. Mikor fokozott erővel elérte a csúcsot, elrettentővé vált. Akkoriban az egyetemre jártam, de egyszeriben nagyon megbetegedtem. Kénytelen voltam az előadások látogatását felfüggeszteni. A bőröm annyira kiszáradt, hogy a napom legnagyobb részét ágyban töltöttem. Még tusolni is nehéz volt, mert a testem mozgatása fájdalommal járt, hiszen a bőröm felsérült, megrepedt, sőt vérzett.

A legnyugtalanítóbb része az egésznek az volt, amikor az intenzív viszketés és az égő érzés arra késztetett, hogy az arcom bal és jobb oldalát is vakargassam, ebből kifolyólag pedig az arcom bőre elkezdett erősen hámlani. Ekkor a bőr vérzett és zavaros váladék csöpögött belőle. Azután megszáradt és úgy nézett ki, mintha rendben lenne, de pár óra múlva váratlanul újabb hullámja jött az égető érzésnek és viszketésnek, ami ismét arra késztetett, hogy megvakarjam. Olyan formában jelentkezett, mint valami pár óránként ismétlődő roham. A vérzés, nedvesedés, hámosodás, száradás ciklusa állandóan ismétlődött. Rettentően fájdalmas volt és sok kellemetlenséget okozott.

Visszamentem ahhoz az orvoshoz, aki a kontakt-reflexes analízissel gyógyított egy évvel azelőtt. Mikor meglátta, hogy néz ki az arcom, ennyit mondott:  „Én nem tudom, mit tegyek.” Egy olyan személy kijelentése volt ez, akit Kanadában az egyik legtekintélyesebb orvosnak tartottak az alternatív gyógymódok területén. Azt mondta, nem tud semmit tenni, kórházba kell mennem, hogy az állapotomat valamennyire ellenőrzés alá vonják. Ő csak ez után kezdené el a kezelésemet. Pedig ebben az esetben nyoma sem volt streptococcusos infekciónak, és úgy tűnt, hogy nincs más kiváltó ok sem. Emlékszem, hogy abban a pillanatban elvesztettem a reményemet, hiszen a legjobb kanadai holisztikus orvos állította, hogy nem tud semmit tenni értem. Visszatértem a szteroidos krém használatához, amely legalább annyit segített, hogy az ekcéma enyhült, de persze ez messze volt a gyógyulástól.

Abban a hónapban, amikor a legrosszabb állapotba kerültem, egy ajurvedikus orvoshoz kezdtem el járni. Ez közvetlenül az után volt, hogy meglátogattam azt az orvost, aki kontakt-reflexes analízissel gyógyított. Az ajurvedikus orvos később elmesélte nekem, hogy megijedt, amikor meglátta az arcomat, mert ehhez hasonlót soha előtte nem látott. Növényi keveréket írt nekem elő, ami valamelyest segített, de az állapotom mégsem volt kielégítő.

Összegezve: voltam allopatikus orvosoknál, hagyományos kínai gyógyítást alkalmaztam, természetgyógyásznál kezeltettem magam, jártam olyan orvosnál, akinek tanusítványa volt a bio-energetikai gyógyászatból, ajurvedikus orvoslást is alkalmaztam, de mindennek csak korlátozottan és ideiglenesen mutatkozott hatása. Úgy látszott, hogy minden lehetséges gyógyítást, orvosságot kipróbáltam, ami csak létezik.

3. A fordulat

Egy napon 2009 januárjában csak nagy nehézségek árán keltem fel az ágyból. Zuhanyozás után lementem a számítógépes szobába. Már ehhez is szükségem volt az összes energiámra, és továbbra is úgy gondoltam, hogy fiatalon fogok meghalni.  Testileg, lelkileg és szellemileg ki voltam merülve. Elkezdtem az interneten természetes/holisztikus módszereket keresni a kigyógyulásomhoz, mivel a modern orvostudomány nem tudott rajtam segíteni. Kikerestem „az ekcéma természetes gyógyítását”. Megjelent egy sajátos internetes link, amely arról szólt, hogy az ekcéma spirituálisan kezelhető. Olyan kiváncsi lettem, hogy azonnal kinyitottam a linket. Az SSRF weboldalára irányított, amelyen két esettanulmányt írtak le:  John és Madhav Gadgil esetét, akik szintén ekcémában szenvedtek mindaddig, míg nem keztek el spirituális gyógymódot alkalmazni, mégpedig Isten Nevének kántálását. A cikk arról szólt, hogy esetükben az ekcémának az oka a negatív energiák és  elhúnyt őseink szubtilis testei. Abban a pillanatban belülről megéreztem, hogy végre megtaláltam a gyermekkoromtól gyötrő bőrbetegségem és allergiáim okát. Ez volt az egyetlen elfogadható magyarázat. A klasszikus orvostudomány és az alternatív terápiák orvosai nem tudtak segíteni. Ezért az oknak spirituálisnak kellett lennie – nem fizikai természetűnek. Bejelentkeztem az SSRF oldalára és megkérdeztem, pontosan mit is kell kántálnom. Midjárt válaszoltak a kérdésemre és azt tanácsolták, hogy a beleszületett vallásom szerinti Isten Nevét kántáljam és a “Srī Gurudev Datta”

Eleinte nehezemre esett kántálni. Naponta mindkét kántálást 15 percig végeztem, vagyis összesen 30 percig. Ez után minden újabb héten azon igyekeztem, hogy ezt a fél órát fokozatosan növeljem. Körülbelül két hónap múlva már hozzávetőlegesen 6 órát kántáltam naponta. Minden nap egyre többet és többet bírtam kántálni egyhuzamban. Kezdetben semmi sem történt. A bőröm állapota ugyanolyan maradt és az allergiás tünetek is erősen jeletkeztek. Étkezésem szigorú diétára korlátozódott, különben a bőrbetegségem újból fellángolt. Miközben folytattam a kántálást, éreztem, hogy az állapotom romlik.

Voltak pillanatok, amikor az állapotom hirtelen romlott, de rendszeresen emlékeztettem magamat, hogy ez nem fog csak úgy megváltozni egy éjszaka alatt. Eleinte voltak jó és rossz napjaim. Ahogy múlt az idő, a jó napok megszaporodtak, a rosszak száma pedig csökkenni kezdett. Aztán csodálatos módon a bőrőm elkezdett gyógyulni. A bőrproblémák körülbelül három hét kántálás után láthatóan csökkentek. Hozzávetőlegesen négy hónap múlva úgy éreztem, hogy kigyógyultam az ételallergiákból, a bőröm pedig már csak néhány helyen – mint például a nyakam hátoldalán – volt száraz.
Végül a bőröm visszakapta a rugalmasságát, az elszíneződés eltűnt az arcomról, és a sebek is elkezdtek beszáradni. Még a hajam is, amely kihullott, elkezdett újból nőni. Kevesebb, mint két év telt el azóta, hogy elkezdtem kántálni és ez idő alatt a bőröm állapota szembetűnően megváltozott. Többé már nem száraz, nem levedzik, nem dehidratálódik és nem vérzik. Úgy érzem, részese lehettem egy csodának, sőt, mi több: velem történt!

4. A spirituális gyakorlatok megkezdése más előnyökhöz is juttat

A felgyógyulásomnak ez még csak a kezdete volt. Körülbelül három hét múlva elkezdtek csökkenni az ételallergiák, ám ezt akkor, abban a pillanatban még nem is vettem észre. Később hallottam csak, hogy édesanyám elkezdett az ételemhez olyan összetevőket hozzáadni, amelyekre azelőtt allergiás voltam. Így ellenőrizte le: zavarni fog-e akkor, ha nem tudom, hogy benne van az ételemben. Újból elkezdtem egész mag formájában gabonaféléket enni, például árpát és roti-t(élesztő nélküli kenyér). Tapasztaltam, hogy az ételallergiák is lassan megszűnnek.

Körülbelül négy hónap múlva már azt éreztem, hogy meggyógyultam az ételallergiától. A bőröm is csak néhány helyen mutatkozott száraznak, mint például a nyakam hátsó részén. 2009 júniusában elmentem Sri Krishna templomába még két másik vancouveri SSRF-es istenkereső társammal. Ez mindössze néhány hónap kántálás után történt. Mikor ott álltunk a sorban az ételért, úgy gondoltam, hogy nem tudok majd semmit sem enni az ételallergiáim miatt. Furcsán éreztem magam, mert úgy gondoltam, hogy én majd csak ott ülök és nézem, hogy mások hogyan esznek.

Miközben az ételre várakoztunk, Rain és Kristen (a két SSRF-es istenkereső társam) azt mondták, hogy az én ételallergiám talán igazából inkább spirituális, mint fizikai jellegű probléma. Azt ajánlották, hogy étkezés előtt imádkozzak, és az ételt ajánljam fel Istennek. Azután a tányéromba rizst, fekete szemű babot dahl-tés roti-ttettem és étkezés előtt egy őszinte imát mondtam. Egyszer csak éreztem és tudatára ébredtem, hogy ezentúl védelmet élvezek. Ettem az ételt és semmi nem történt! Nem volt reakció, erupció a bőrömön, semmi! Azon a napon, annak tudata, hogy Isten védelmez engem, elegendő volt ahhoz, hogy a szubtilis entitások ne támadjanak az ételen keresztül.

Egy ilyen változás megélése már magában véve egy spirituális tapasztalat. Valójában megtanultam, hogy minden problémára holisztikusan tekintsek: azaz, hogy testi, lelki és spirituális szinten is keressem a megoldást. Annyira hálás vagyok őszentsége Dr. Jayant Athavale-nak, akinek a vezetése alatt az SSRF kutatócsoport létrejött és akinek a hozzájárulásával szerte a világon ez a felbecsülhetetlen értékű mozgalom segít az emberiségnek. Az én imádságom Istenhez és a Guru-hozaz, hogy az életem tapasztalatai illusztrálják a spirituális gyakorlatok fontosságát, és hogy mindez az SSRF weboldal olvasói javára váljon – ahogy nekem is.