Hogyan tudunk kántálni mindennapi teendőink közben, mint amilyen például az irodai munkánk, vagy a beszélgetés?

Amikor elkezdünk kántálni, úgy tűnik, hogy harcolnunk kell azért, hogy koncentrálni tudjunk isten nevének ismételgetésére. Sok esetben a kezdeti fázisban le kell, hogy álljunk azzal, amit épp csinálunk, és szándékosan kántálnunk kell, miközben tartjuk a mala-t (fakoronát). Abban a pillanatban elképzelhetetlennek tűnhet a számunkra, hogy valaki azt mondja, hogy kántáljunk miközben mindennapi teendőinket végezzük, nem beszélve a beszélgetés közben végzett gyakorlatról. A koncentrációnk egydimenziósnak tűnik kántáláskor, és ilyenkor választanunk kell a kántálás és a mindennapi teendők között.

Tény azonban, hogy amint spirituálisan növekszünk, kántálásunk egyre szubtilisebb és minőségesebb lesz. A szubtilisség annyit jelent, hogy a tudatunk egy mélyebb szintjében történik. A spirituális gyakorlat egy magasabb fokán már képesek vagyunk kántálni fizikai és mentális tevékenységeink közben is. Nézzük, ez hogyan következhet be.

Mindenki közülünk egyszerre nyolc dologra tudja irányítani a figyelmét. A koncentráció ezen nyolc pontja az öt érzékszervünkön keresztül (1. fül, 2. bőr, 3. szem, 4. nyelv és az 5. az orr, ezek külső érzékszerveink) történik, valamint a 6. a tudatos elmén, 7. a tudatalatti elmén (chitta) és 8. az értelmen (ez a három belső érzékszerv). Ezek a szervek saját, meghatározott funkciójukat végzik. A mindennapi életünkben sok összetett tevékenységet végzünk egyidőben, ezen nyolc koncentrációs pontunk segítségével. Képzeljenek el egy embert, aki épp átmegy az utcán. Miközben átkel az úttesten, képes arra, hogy odafigyeljen a jelzőlámpákra, hallgassa a járműveket, érezze a környezetben terjengő illatokat, a hideget vagy a meleget, beszélgessen a barátjával vagy a kollégájával stb. Mindeközben, több különféle dolgon gondolkodik, és döntéseket hoz arról, hogy milyen gyorsan kell lépkednie, milyen irányba menjen, időben megérkezik-e stb. Ily módon, minden egyén nyolcrétegű koncentrációval rendelkezik a tudatalattijában.

Amikor elkezdünk kántálni, annak ténye csupán tudatos elménkre korlátozódik. Ebben a fázisban rájövünk, hogy igencsak nehéz több dolgot végezni, miközben kántálunk. Amikor elmélyítjük a spirituális gyakorlatunkban a kántálást, egy új benyomást alkotunk a tudatalattinkban. Ez a benyomás abban a központban alakul ki, amelyet az „ennek szenteltség központjaként“ is ismerünk. Ahogy ez a központ formálódik a tudatalattinkban, elkezdi sugározni a kántálással kapcsolatos gondolatokat.

 

 

Kérjük, vegye figyelembe következő cikkünket: Hogyan alakul ki a kántálás központja és az istenszeretet?

Amikor az istenszeretet központja befedi a tudatalatti 50%-át, isten nevének a kántálása a tudatalattiban történik. Ez általában az 50%-on felüli spirituális szinten történik.

Tehát, ha visszatérünk az előző felfogásra, hogyan létezik nyolcrétegű  koncentráció? Hogyan tudunk egyéb tevékenységekkel foglalkozni a többi érzékszervünk által, miközben a tudatalattink a kántálást végzi? Amíg a beszédszerveinket és az értelmünket egy beszélgetésnél aktivizáljuk, a tudatalattink végzi a kántálást, annak ellenére, hogy ez a külvilág számára fizikailag nem látható.

Ez a szint csak akkor érhető el, ha egy időn keresztül rendszeresen kántálunk. Az, hogy milyen gyorsan tudjuk elérni ezt a szintet, függ:

• a spirituális fejlődés iránti kívánságunk fokától

• a kántálás mennyiségétől és minőségétől

• attól, hogy a kántálást kiegészítjük-e más spirituális gyakorlatokkal, mint az

  • egyéb istenkeresők társaságában való részvétel (Satsang) vagy

  • valamiféle istenszolgálat, mint amilyen a spiritualitás terjesztése (Satseva)